2012. január 25., szerda

Kerámiatárgyak




 Mindig nagyra értékeltem a saját készítésű, mutatós dolgokat. 
Ezért is tartozik ez a két kis kerámia figura a féltett kincseim közé. 



A sünit és a papagájt a 19. születésnapomra készítették nekem, 
így már xx éve díszelegnek a polcomon. :)


Nekem 2000 nyarán Géza barátunk nővérének fazekas műhelyében volt lehetőségem kipróbálni a korongozást. 
Akkor korongoztam életemben először, de remélem nem utoljára.



Réka műhelye a takaros parasztház végében volt. A kicsi helyiségben mindennek meg volt a helye. Az ablak alatt lehetett korongozni, az ezzel szemközti falnál állt az égető kemence. A falak mentén polcokon sorakoztak a kész kerámiák, a legfrissebb munkái pedig a gangon száradtak.



Réka nagyon kedvesen, sok türelemmel mutatta meg nekem a korongozás technikáját. Tanácsokkal látott el, hogy minél jobban sikerüljenek az első alkotásaim. Mázazás és égetés után pedig megküldte nekem az elkészült műveimet.



A korongozásom eredménye ezek a tálkák és a gyertyatartó volt. 
Kissé vastagra sikerültek, de talán első fazekas munkának nem is olyan rossz...


Réka kerámiái közül nekem sajnos csak ez a mézescsupor, 
a tejeskancsó és az illóólaj tartó van meg.





Az a nap azóta is többször eszembe jut, köszönöm az élményt.


Tardos Réka emlékére.

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen! :)
    egy unokahúg

    VálaszTörlés
  2. Az alábbi levelet Csillától kaptam az e-mail címemre. Az Ő jóváhagyásával osztom meg veletek:

    Szia Kriszta!

    Én is azon szerencsések közé tartozom, akiknek Réka mutatta és tanította meg a korongozás művészetét. 1992-1994-ig voltam a tanulója. Akkor még nem a ház végében volt a műhely, hanem a hátsó szobában. Akkoriban a fekete kerámiákkal próbálkozott. Egyik hátsó helyiségben volt a kemencéje, melyet ő épített Sanyával. Kísérletezgettek, mikor, milyen és mennyi autógumit kell tűzre, pontosabban parázsra dobni ahhoz, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyet szeretett volna. Teljesen érezhető volt, mennyire szívvel és lélekkel csinálta azt, amit csinált. Képeket nézegetve látom, Te már gépi középkorongon gyakoroltál. Én időmben még lábbal hajtós balos korongja volt.
    Nem maradtam meg ezen a pályán, de mai napig szívesen gondolok az ott eltöltött 2 évre. Köszönetemet szeretném kifejezni, amiért megemlékeztél Rékáról.

    Üdvözlettel: Csilla

    VálaszTörlés